Csípő, („forgó”) vagy derék fájdalom?

Tévhitek és a valóság.

Ha az ortopéd (gerinc gyógyászati) rendelésen a beteg azzal kezdi a panaszait, hogy a forgóm fáj, mindig pontosítok. Rákérdezek: Hol is jelentkezik a fájdalom? Mikor?

Persze nem egyszer nehéz a válasz. Az emberek többsége a „forgó” szó használatakor nem a csípő ízületet mutatja, hanem többnyire hátra, a deréktájra mutat a panaszok forrását megjelölni igyekvő kéz. A szakirodalom a csípő ízületet tekinti (anatómiailag ún. dió ízület) „forgó”-nak, derekunk, ill. az ágyéki gerincet felépítő anatómiai struktúrák nem tartalmaznak valójában „forgó” elemeket. Természetesen a betegnek ezt nem kell tudnia, a gyógyító, a diagnózist felállító orvos feladata, csípő, derék, esetleg más eredetű e az a fájdalom, amely a beteget kínozza. Sokszor még a tapasztalt, kellő jártassággal bíró mozgásszervi specialistának (legyen az ortopéd orvos, gerinc gyógyász, esetleg reumatológus) sincs egyszerű dolga, ha szeretne pontosan tájékozódni, mi a beteg fájdalmainak pontos forrása.

Nézzük csak meg, milyen lehetőségek merülnek fel, ha csípő, vagy magyarosan „forgó” fájdalomról panaszkodik a beteg.

Ha a lágyék hajlatban, a az alsó végtag bizonyos mozgásaihoz köthető a fájdalom, valóban komolyan felmerülhet a csípő ízület érintettsége. A legtöbb esetben ilyenkor az ízület kopása (degeneratív betegsége) áll a tünetek hátterében, melyet a fennálló gyulladás miatt fájdalom kísér.

Ha hátul a derekunk magasságában jelentkezik a panasz, akkor gyakran előfordul, hogy a csípő, esetleg combok irányába sugárzik a fájdalom, de ilyenkor a gerincet felépítő csontok, lágy-részek (szalagok és ízületek) – nem ritkán a támasztékot nyújtó izomzat – lehetnek a fájdalom forrásai. Ilyenkor a gerinc alsó szakaszát „provokálva” többnyire kiderül, hogy inkább derékfájdalmak valószínűsíthetők. Ilyenkor is a szakorvos feladata, hogy a pontos diagnózist, ill. a terápiás tervet felállítsa.

Igen gyakori azonban, hogy egymással keveredő panaszok állnak fenn, tehát pld. a csípő („forgó”), az ágyéki gerinc, esetleg térd kopása egyidejűleg áll fenn, tehát egy probléma megoldásával számítani kell bizonyos panaszok további fennállására. Tekintettel arra, hogy az ágyéki gerinc, a medence, ill az alsó végtagok számos alkotó eleme válhat adott esetben fájdalmak forrásává, igen alapos elemző szakorvosi munkára lehet szükség.

Sokszor a hagyományos RTG felvételek mellé az UH, a CT, vagy MRI vizsgálatokat is segítségül kell hívni, hogy a diagnózis pontos legyen, így a terápia is hatékony lehessen.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy a beteg kórtörténetének alapos felvételét, és a tüzetes vizsgálatot semmilyen – mégoly népszerű és korszerű – képalkotó eljárás sem helyettesítheti.

A fontos tehát az, hogy a beteg – akkor is ha tévesen ítéli meg a panaszai eredetét – a családorvos közvetítésével (vagy saját jogon) szakemberhez kerüljön. A többi már a mi feladatunk.

Comments are closed.