A részleges felszínpótló térdprotézis reneszánsza

Egy régi technika megújult köntösben

 

A brit sajtó (szakmai és nem szakmai) figyelme egyaránt egy olyan módszer felé fordult, amely régóta ismert ugyan, de méltánytalanul háttérbe szorult az elmúlt évtizedben. Ez a részleges felszínpótló térdprotézis, szakmaibb nyelven szólva az unicompartmentalis térd protézis, rövidítve – angol nyelvterületen – UKR (Unicompartmental Knee Replacement).

A kopásos (degeneratív) ízületi betegségekkel kapcsolatosan korábban szó esett már a térd arthrosisról, ill. annak előrehaladott, súlyos mozgáskorlátozottságot okozó formáinak kapcsán pedig érintőlegesen a betegség műtéti megoldásáról.

A módszerek tökéletesedésével világszerte a teljes felszínpótló protézisek vették át a szerepet a térd protetikában. Annak ellenére, hogy újabb és újabb biomechanikailag tökéletesített modellek kerülnek az ortopéd sebészek birtokába, mégis sok probléma merülhet fel a műtét után, gyakori a kilazulás, ill. az operált térd stabilitása sem mindig megfelelő.

Ha a térd kopása csak a térd teherviselő felszínének csak egyik oldalát érinti (vagy dominánsan ott jelentkezik és a porc érintettsége a másik oldalon jelentéktelenebb) az esetek egy részében mód van részleges felszínpótlásra, az unicompartmentalis protézis beültetésére.

Tekintettel a minimál invazív technikák elterjedésére, a műtéti feltárás is kisebb lehet, az eltávolított csont és porc állomány is kisebb. Nem mellékesen az ilyen műtéteknél a térdet stabilizáló szalagok (legalábbis részben) megkímélhetők, ami jobb stabilitást és funkciót eredményezhet a műtétet követő időszakban. A kisebb műtéti megterhelésnek köszönhetően a műtétet követő felépülés, ill. a rehabilitációs időszak is lerövidülhet.

Általánosan elterjedt nézet (amelyet például Svéd statisztikák is alátámasztani látszanak), hogy a részleges felszínpótló protézisek hamarabb lazulnak ki, e miatt hamarabb kerül sor megismételt műtétre. Ez részben oka lehet, hogy amennyiben mód van rá, sok sebész inkább a teljes felszínpótló műtétet végzi el. Más kérdés, hogy (ha a statisztikák igazak) a korábbi kilazulásnak az is oka lehet, hogy a részleges felszínpótlás biológiailag fiatalabb életkorban történik (a TKR átlag életkora 70 év, míg az UKR inkább 65 év), ezért az aktívabb életkorban lévő betegek a protetizált térdüket is jobban terhelik, így kézenfekvőbb a kilazulás magasabb aránya.

Brit adatok szerint az összes térd protézis műtétek között kb. 8 %-os a részleges protézisek előfordulása, mely szám emelkedni látszik a közelmúltban. A cementezett és nem cementezett részleges felszínpótló protézisek prospektív vizsgálatát tervezik egy új módszerrel (Röntgen Sztereofotogrammetrikus Analízis), mely segíthet tisztázni, a korai protézis lazulást, és talán azt is bizonyíthatja, hogy valósak e ennek az erre a protézis típusra vonatkozó sebészi aggályok.

A jövőben várható, hogy az előnyös tulajdonságai miatt – egy kissé elfelejtett, de technikájában megújult – módszer ismét teret nyerhet a hazai ortopéd sebészetben is.

Comments are closed.