Rendelésemen, vagy akár e-mailben is gyakran találkozom ugyanazzal a kérdéssel:
„Doktor úr, lehet, hogy gerincsérvem van?”
Nem ritka, hogy amikor egy nem orvosi végzettségű, a témában kevésbé jártas szakember felveti a gerincsérv lehetőségét, a derékfájós beteg azonnal a bénulástól kezd szorongani — gyakran teljesen feleslegesen. A gerincsérvről keringő közhiedelmek és félinformációk gyakran okoznak bizonytalanságot. Bár az internet és a mesterséges intelligencia segíthet bizonyos gerincsérvvel kapcsolatos kérdésekben, azonban, ha valaki nem tudja szakmai szemmel értelmezni a kapott válaszokat, könnyen félrevezető következtetésekre juthat.
Mit is nevezünk valójában gerincsérvnek?
A mozgásszervi szakemberek körében is sokféle néven kerül említésre több olyan gerinccsatorna szűkület változat, amely – általánosságban – nevezhető gerincsérvnek.
Nézzük meg röviden, melyek is lehetnek ezek. A porckorong sérv leginkább az, amely – kicsit a szavakkal is játszva – megfeleltethető a gerincsérvnek.
A csigolyák között található porckorongok felelősek azért, hogy gerincünk rugalmasan mozogjon. Ezek a kor előrehaladtával – vagy egy hirtelen terhelés hatására – meggyengülhetnek, elfajulhatnak. Ilyenkor a porckorong anyaga előboltosulhat, kitüremkedhet a helyéről és nyomást gyakorolhat a gerinccsatornában futó idegekre.
Ez a nyomás és az ehhez társuló gyulladás okozza a jellegzetes tüneteket, mint például:
- deréktáji fájdalom
- kisugárzó fájdalom a lábba
- zsibbadás
- esetleg izomgyengülés
Nem mindegy az sem, hogy egyetlen gerinc szelvény, vagy esetleg több is érintett a folyamatban. Az sem lényegtelen, hogy a bedomborodás milyen mértékben van jelen, esetleg egy darab már kiszakadt-e a beteg porckorongból (vagy csak a határoló anatómiai képlet, egy rostos gyűrű folytonossága szakadt meg, melyet annulus ruptura néven is ismerhetünk).
Ezek az állapotok mind eltérő kezelést igényelnek – ezért nem érdemes találgatásra hagyatkozni. Ha visszatérő zsibbadás, lábba sugárzó fájdalom jelentkezik, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni, aki a szükséges vizsgálatokat ki tudja választani. Nem azért, hogy „műthessen”, hanem pont, hogy ne kelljen műteni.
Ha Önnél is jelentkeznek hasonló tünetek, ambulanciánkon szakorvosi kivizsgálás keretében fel tudjuk mérni a problémát. Kérjen időpontot!
Ha nem a porckorong a hibás: más okok a gerincfájdalom mögött
Fontos tudni, hogy nem mindig a porckorong a „hibás”. A gerinccsatornát alkotó egyéb struktúrák – például a megvastagodott szalagok, a kisízületek kopásos alakváltozásai vagy a csigolyák kóros elcsúszása – szintén beszűkíthetik a gerinccsatornát. Ez ugyanúgy nyomhatja az idegeket, és hasonló tüneteket okozhat, mint egy porckorongsérv. Ilyenkor a köznyelv könnyen „gerincsérvnek” nevezi az állapotot, holott szakmailag ezek inkább a gerinccsatorna-szűkületek közé tartoznak.
Nem a fájdalom erőssége, hanem a vizsgálat döntő
A tünetek erőssége, bármely típusú „gerincsérvről” is van szó, egyénenként jelentősen eltérhet: van, akinél csak enyhe fájdalmat okoz, másnál zsibbadással, lábba sugárzó panaszokkal vagy izomgyengeséggel jelentkezik. Ahhoz, hogy pontosan megállapítsuk, milyen elváltozás áll a háttérben, nem csak az orvosi vizsgálat fontos, hanem a képalkotó eljárások is. A röntgen (RTG) a csontos képletek állapotáról ad információt, míg az MRI képes részletesen megmutatni a porckorongokat, az idegeket és a gerinccsatorna terét. Ezek együttes értékelése segít meghatározni a betegség kiterjedését, és eldönteni, hogy melyik kezelés – konzervatív terápia vagy műtét – a leginkább indokolt az adott beteg számára.
Miért fontos mindez?
A fentieket azért tartom szükségesnek értelmezni, mert a közhiedelemben a gerincsérv egyet jelent a műtét szükségességével. Szögezzük le, hogy sok esetben ez valóban így van. Azonban a korszerű gerincgyógyászatban az egyre fejlettebb diagnosztikai és konzervatív terápiás lehetőségek birtokában (link, ha van ilyen terápiás lehetőség a rendelőben) többnyire van más lehetőség is akár a teljes gyógyulásra.
A beteg (a betegség) pontos feltérképezésével, a fontos képalkotó eljárások bevonásával (RTG, CT, MRI, stb.) többnyire van lehetőség sebészi beavatkozás nélkül jelentős javulást, akár teljes tünetmentességet elérni. A vizsgáló orvos feladata és felelőssége, hogy a műtét, ill. nem sebészi (konzervatív) kezelési eljárások közül a legmegfelelőbbet ajánlja fel betegének, ill. – ha a betegség megkívánja- felismerje a terápia váltás szükségességét.
A bénulásos tünetektől való félelem legtöbbször megalapozatlan. Megfelelő gyógymódot kiválasztva sok esetben érhetünk el a beteg számára elfogadható állapotot, szó hétköznapi értelmezésében akár gyógyulást is (orvosi értelemben többnyire helyesebb ilyenkor is tünetmentességről beszélni, hiszen a kopásos, degeneratív elváltozások nem visszafordíthatók). Ha Ön is észlel a fentiekben leírt tüneteket, ne halogassa a kivizsgálást, kérjen mielőbb időpontot szakorvoshoz, mert minél hamarabb megkezdődik a kezelés, annál hatékonyabb eredményt lehet elérni.
Dr. Elek Emil Miklós
Ortopéd Szakorvos-Gerincgyógyász