Gerincambulanciánkat felkereső betegek igen komoly hányada panaszkodik hátfájdalomról, amely gyakran nyaki, esetenként derék fájdalmakkal is szövődik, nem ritka azonban a karba, kézbe sugárzó fájdalom, vagy zsibbadásérzés sem.
Néhány gondolat erejéig érdemes elidőzni, hogy „korunk betegsége” a hátfájás milyen tényezőkre vezethető vissza, mik lehetnek okai, mennyire kell félnünk esetleges komolyabb következményektől.
Annak ellenére, hogy nap, mint nap találkozhatunk az egészségtelen, mozgásszegény életmóddal – mint leggyakoribb kóroktani tényezővel – kapcsolatos problémákat ismertető, a megoldásokat kereső cikkekkel, riportokkal, mégsem haszontalan röviden összefoglalni, a gerincgyógyász szemével láttatni, a hátfájással kapcsolatos mögöttes problémákat, ill. az azokra adható megoldásokat, kezelési lehetőségeket.
Vegyük tehát sorra, mik lehetnek a leggyakoribb okok, amelyek hátfájáshoz vezetnek.
- A gerinc funkcionális kapacitásának kimerülése, melyet úgy lehet legjobban jellemezni, hogy gerincünk teherbíró képessége, és a gerincoszlopot ért terhelések közötti egyensúly felborul, ezért a többnyire amúgy is satnya hátizomzat egyfajta görcsállapottal, azaz a beteg számára észlelhető kellemetlen fájdalommal reagál.
- Fiatalabb korban a gerinc szerkezetét érintő (alaki) változások, melyek közül a gerincferdülést, ill a juvenilis osteochondrosist, ismertebb nevén a Scheuermann betegséget érdemes kiemelni.
- Felnőttkorban a porckorongok elfajulása, kopása okozhat jelentős panaszokat, melyek akár gerincsérv, gerinccsatorna szűkület formájában jelentkezhetnek.
- Idősebb korban számolni kell a csonttömeg megfogyatkozásából származó anyagcserezavarok következményeivel, (osteopenia, osteoporosis) mely akár a csigolyák alakváltozását, sőt törését is eredményezheti, jelentős fájdalmak kialakulásával.
- Nem felejtkezhetünk meg a gerincünket felépítő csontok, porcok és szalagok gyulladásos eredetű betegségeiről sem (ide tartoznak a gerinc reumás eredetű gyulladásos betegségei, pld. a Bechterew betegség, csak hogy az egyik leggyakoribb változatot kiemeljük).
- Nem felejtkezhetünk el a gerincet érintő esetleges daganatos betegségekről sem. A jó és rosszindulatú változatok is okozhatnak komoly, mély, állandó hátfájdalmakat, melyek kivizsgálása és kezelése is komoly szakorvosi kihívás. Szerencsére a gerinc elsődleges daganatos betegségei ritkák, azonban más szervek rosszindulatú daganatai viszonylag gyakran képeznek a csigolyákban áttétet, így azok megjelenésével – elsősorban idősebb korban – a vizsgáló orvosnak számolnia kell.
Az első, nagyon fontos szakorvosi – gerincgyógyászi – feladat, hogy eldöntsük, nem valamely szervi probléma, (pld. szív, tüdő, vagy más mellkasi szerv) megbetegedése e a tünetek oka, hiszen ez esetben minél gyorsabban más szakorvoshoz, adott esetben belgyógyászhoz célszerű a beteget irányítani.
A beteg élet és munkakörülményeinek tisztázása, azok összevetése a panaszok megjelenésével sok esetben már fél diagnózis.
A napi nyolc, akár tíz órát is ülő munkával (sokszor számítógép előtt) töltő, munkahelyi, egzisztenciális, esetleg párkapcsolati, vagy más stresszhelyzettel szembenéző beteg szinte biztosan találkozik a hátfájás valamilyen formájával.
Ha az elengedhetetlen, alapos fizikális vizsgálat megerősíti a gerinc valamely megbetegedésének gyanúját, a következő logikai lépés annak tisztázása, hogy a korábbiakban részletezett betegségek valamelyike jöhet e szóba, azaz felmerül e a gerinc statikáját, szerkezetét érintő betegség lehetősége.
A kivizsgálás következő lépéseként jöhetnek szóba a különböző képalkotó vizsgálatok, elsősorban a RTG, mint leggyakoribb, legkönnyebben hozzáférhető vizsgálat.
Ha szükséges, a későbbiekben CT, MRI vizsgálat, ha lágyrészeket ( izom, bőr alatti kötőszövet) érintő folyamatra van gyanú, ritkábban, UH vizsgálat is szükségessé válhat.
A pontos diagnózis felállítása után szabad és lehet a betegre szabott, egyéni gyógymódot kialakítani, a beteggel egyeztetni.
Szerencsére az életmóddal kapcsolatos, elsősorban a beteg izomzatát érintő funkcionális zavarok viszonylag könnyen gyógyíthatók, akár a komoly fájdalmak is jól, eredményesen karban tarthatók.
A diagnózis felállítása után a fájdalom csillapítása többnyire gyógyszeres kezeléssel érhető el.
A gyulladáscsökkentők, ill. izomlazítók megfelelő kombinációja igen eredményes lehet, a szájon át szedett készítmények mellett gyakran kell az injekciós technikákhoz, vagy az infúziós kezelésekhez is nyúlni.
A csökkenő fájdalmak mellett azután a megfelelően vezetett gyógytorna, ill. fizikotherapias kezelések, masszázs, (akupunktúra, yoga ) is beléptethetők a beteg maradéktalan gyógyulásának érdekében.
Amennyiben valamely súlyosabb, gerincsebészi kezelést szükségessé tevő betegségre derül fény, haladéktalanul gerincsebészeti konzultáció is történik.