Derékfájás vagy idegbecsípődés? Tények és közhiedelmek
Számos betegem jelentkezik az ambulancián bizonyos tévhitekkel, vagy legalábbis pontatlan információkkal, ami derékfájását, illetve annak hátterét érinti. Rossz ez azért, mert sokakat az esetleges műtéttől való – többnyire indokolatlan – félelem tart távol a szakszerű kezeléstől, vagy rosszabb esetben nem megfelelő segítséget választ.
A rendszeresen elhangzó bevezető mondatok a rendelésen általában így hangzanak:
Doktor Úr, nekem évek óta van gerincsérvem.
Nekem több porckorongsérvem is van.
Idegbecsípődésem van.
miközben a valóság nem más, mint derékfájás (latinul lumbago), melynek háttere – a vizsgálatok kezdetén – még nem tisztázott.
Végül is nem baj ez, hiszen nekünk szakorvosoknak a feladatunk, hogy lehetőségeinkhez mérten felvilágosítsunk, és a diagnosztizált kórképnek megfelelően meghatározzuk a terápiát. Mégis fontosnak gondolom, hogy kicsit elidőzzek a köztudatban élő – részben megalapozatlan – félelmek és tévhitek között. Fontos lehet ez azért is, mert bizonyos fogalmakhoz, ill feltételezett, vagy korábban pontatlanul megállapított diagnózisokhoz téves elképzelések kapcsolódnak, amelyek sokszor szükségtelen félelmeket ébresztenek a derékfájástól szenvedő betegekben.
Miről is van tehát szó.
A gerincünk természetes öregedése kapcsán, ill. sokszor ma még nem teljesen tisztázott okokból viszonylag fiatalabb korban is megindul a porckorongok degenerációja. Ennek az összetett folyamatnak a során a porckorong víztartalma csökken (dehidrálódik), fő rugalmasságát adó központi magja az un. nucleus pulposus részben felszívódik, eltűnik, később pedig akár a porckorongok rostos külső gyűrűje is károsodhat, akár részlegesen szétszakadozhat.
Nem lehet célom gerincünk anatómiájának pontos ismertetése, e nélkül is érthető talán, hogy a csigolyákra, szalagokra és az őket támasztó, mozgató izomrendszerre is hatással van a csigolyaközti porckorongokat érintő degeneráció (közkeletűbben kopás), mely következményes fájdalmak megjelenését vonja maga után. A fájdalom forrását néha szakemberként is nehéz pontosan azonosítani, hiszen a fent leírt struktúrák zömében kimutathatók fájdalomérzést közvetítő receptorok. Amennyiben a gerinc biomechanikájának egyik központi eleme sérül, ez érinti gerincünk teherbíró képességét, bonyolult mechanizmusok eredőjeként sok forrásból alakulhat ki tehát fájdalom.
Ha az egyébként a fentieknél sokkal bonyolultabb folyamat (amelynek részletei meghaladnák jelenlegi kereteimet) eredőjeként a gerinccsatorna meghatározott részét a tönkremenőben lévő porckorong elfoglalja, akkor beszélhetünk sérvesedésről (porckorong, vagy gerinc sérvről). Mivel a folyamat többnyire lassan, fokozatosan alakul ki a gerincgyógyászatban sok rokonértelmű szó használatos a fokozatok leírására. Így lehetséges, hogy olykor a kezdeti – de már panaszokat okozó- porckorong kopásokat is sokszor sérvként minősítik.
Talán érdemes röviden szólni arról is, hogy a gerinccsatornába beboltosuló, annak meghatározott részét elfoglaló, az idegeket nyomó sérv kisugárzó fájdalmakat (és sajnos más, kellemetlen idegi tüneteket, érzéskiesést, zsibbadásérzést izomgyengülést stb.) is okozhat. Ez utóbbi esetek merítik ki a valódi idegbecsípődés fogalmát.
Mindezeket azért fontos – legalábbis alap szinten – átlátni, mert a tüneteket helyesen értékelve, megfelelő szakorvosi segédlettel az idejekorán észlelt és helyesen diagnosztizált derékfájdalmak maradéktalanul panaszmentessé tehetők. A megkopó – kezdeti károsodás jeleit mutató- ágyéki, vagy nyaki porckorongok részben gyógyszeresen, részben megfelelően vezetett mozgásterápiával műtét nélkül panaszmentessé tehetők.
Természetesen lényegesen kisebb százalékban, a nagy, késői szakaszban észlelt, jelentős szűkületet, ill. fenyegető idegkárosodást okozó sérvek műtéti megoldása néha elkerülhetetlen. Ennek eldöntése a szakorvos feladata, felelőssége.
A legfontosabb, hogy a komolyabb, vagy ismételten jelentkező derék, vagy nyakfájdalmak esetén mielőbb – bátran – keressünk fel szakorvost, hogy a korszerű diagnosztikai eljárások birtokában korán elindulhasson a gyógykezelés és minél kevésbé kelljen a sebészi megoldáshoz fordulni.